Biztosan ti is szívesen nézegetitek a régi korok divatját, és nektek is megvan a saját kedvenc korszakotok. Úgy gondoltam, csinálok egy összeállítást, amely megmutatja, hogy mennyit változott a stílus az évek, évtizedek folyamán. Van, ami folytonos visszatérő, van, ami egyszeri "sláger" volt. A hajstílusokat egy külön cikkben fogom felidézni.
1900'-as évek:
Nekem erről a korszakról egyből Sissi jut eszembe, és a rajta látott ruhák (annak ellenére, hogy 1900-ban már nem élt (1898-ban lett gyilkosság áldozata)). A (tehetős) nők elegáns, hosszú ruhákba bújtak, gyakori kiegészítő volt a kalap. Persze nem olyan, amilyet ma is láthatunk az utcákon, sokkal nagystílűbb. A homokóra alkatot tartották szépnek, a ruhák gyakran hangsúlyozták az idomokat, a fűző mindennapi kellék volt. Láthatunk olyan ruhákat, ahol a fenékrésznél van egy kis betoldás, amelynek köszönhetően kerekebbnek, formásabbnak mutatta a benne tipegő hölgyeket. A cipők ugyan ritkán látszottak ki a hosszú szoknya alól, de a nők nagy hangsúlyt fektettek erre is. Kis sarokkal rendelkező hegyes, lekerekített lábbelit hordtak, ekkor már megjelentek a fűzős, gombos cipők cipők is. A tehetősebbeknek minden alkalomra külön cipőjük volt, legyen szó akár nyári, akár téli cipőről.
1910'-es évek:
A derékhangsúly eltolódott, a ruha a mell alatt "vágta" el a hölgyek alakját, divatba jöttek az Empire vonalú ruhák. A háború alatt a szükségszerűség határozta meg a divatot. A nők kénytelenek voltak munkába állni, és a ruháknak ehhez alkalmazkodniuk kellett, a sötét színek és az egyszerű formák vették át a hatalmat. Az alsószoknyák eltűntek, ezzel egyidőben a szoknyák hossza is megrövidült, a boka már kilátszott a szoknya alatt. Coco Chanelnek köszönhetően pedig az ékszerproblémák is megoldódtak: megjelentek a bizsuk, üveggel vagy kristály gyöngyökkel helyettesítette a drága, megfizethetetlen gyémánt és brilliáns kiegészítőket. A rövidebb szoknyák nagyobb hangsúlyt fektettek a lábra, a harisnya és a szép cipő elengedhetetlen kellékké vált. Cipők terén az enyhén magasított fazon volt az élvezető, megjelentek az úgynevezett "tango cipők" is, amely egy pánttal fogták meg a lábat. A háború alatt a nők, kerekített orrú alacsony wedge cipőkre váltottak, amely kényelmesebb volt a mindennapi munka folyamán.
1920'-as évek:
Ettől a korszaktól hívjuk a divatot modern érának. A nők rövidebb szoknyákat, és nadrágot (!) hordtak. A sportos, lazább viselet vált irányadóvá, a csőalakú, lényegében szabás nélküli -, illetve a csípőhangsúlyos ruhák vették át a főszerepet. Divattá vált a flapper stílus. De mi is az a flapper? Jelentése magabiztos fiatal, serdülő lány. A nőideál ekkor a magas, rövid hajú, leszorított mellű lány volt. És persze ekkor jött divatba a már mindenki által ismert Charleston is, amit azt hiszem, nem kell külön bemutatni. Coco Chanel ebben az érában igen meghatározó szerepet töltött be: ő volt az egyik első nő, aki nadrágot viselt. Ezenkívül ő volt az úttörője az emancipált és szabad, független női divat térhódításának is.
1930'-as évek:
A 20'-as évek laza szabásvonalaihoz képest ez a korszak visszatért a derékhangsúlyos kifejezésmódhoz. A szoknyák kicsit hosszabbak lettek, a "cloch" (magyarul körülbelül karimásat jelent) kalap népszerű a fiatal nők körében, akárcsak a rövid haj. A divat ismét a nőiességre helyezte a hangsúlyt, immár fűző nélkül. A cipzár, a szintetikus szövet anyagok, a széles vállmegoldások, az estélyi ruhák, kabátok, és a rózsaszín szín divattá vált. Az 1930-as évek közepétől a mellre és a vállakra helyeződött a hangsúly, ezt empire stílusú ruhákkal, és bolerokkal érték el. Divattá vált az együttesek hordása. A kabátok terén a clutch hódított, melynek jellegzetessége, hogy nem volt összefogva gombokkal, cipzárral. Ez a korszak kétségtelenül visszatért a nőies formákhoz.
1940'-es évek:
A 30'-as évekhez hasonlóan itt is a nőies, A-vonalú, derékhangsúlyos ruhák játszották a főszerepet, a szoknyák térd alatt néhány centivel végződtek. A kalapok, kesztyűk fontos kiegészítői voltak a megjelenésnek. A vállak és a derék kapta itt is a hangsúlyt, a női ideál a homokóra alkat volt, a ruhák is ezt a hatás igyekeztek fokozni. A magasított derekú szoknyák és nadrágok, harisnyák is divatosak voltak. Nadrágok terén inkább a bővebb, trapéz fazon hódított. A ruhák kiegészítői voltak a gombok, cipzárok, vékony övek. A második világháború alatt sok nő kényszerült fizikai munkára, munkásruhájuknak a kényelem és a kihasználhatóság volt a fő szempontja.
1950'-es évek:
A nőies szabás és idomok továbbra is a divat velejét alkotják. A ruhák vállrésze már nem olyan hangsúlyos, mint a 30'-as 40'-es években. Elegancia és kifinomultság jellemzi a korszakot. A taft, nylon, selyem, gyapjú és bőr gyakori alapanyagként szolgáltak a ruhák kivitelezésénél. Az 1950-es években egyre nagyobb figyelmet kapott a divat, az embereket egyre inkább érdekelni kezdte, hogy mit mikor és hogyan viselnek, egyszóval kifejezőeszközként kezdték használni. Egyre több divattal foglalkozó magazin jelent meg. Népszerűvé váltak az alakformálók, amellyel a nők a kívánt idomokat el tudták érni, ugyanis a homokóra alkat még mindig reneszánszát élte. A fűzők, a mell megemelő és kiemelő topok, a latex és nylon karcsúsítók, a melltartó és az angolul "bust paddings"-nek nevezett szivacsbetétek igen kelendő áruk voltak ebben a korban. Biztos mindenki emlékszik filmekből, újságból a hegyes melltartóra, amely őrületet Marilyn Monroe-nak köszönhették a fiatal lányok, asszonyok. A változás az 1950-es évek végén történt, amikor megjelentek a vadabbnak számító bőrdzsekik, a szorosabb szoknyák.
A 2. részben a 60-as évektől a 2010'-es évekig mutatom be a divat változását.
No comments:
Post a Comment